Július 13.

2011 február 4. | Szerző: teszti |

 

Másnapig kellett várnom, hogy megtudjam kik is voltak tegnapi kis látogatóim. Anna és én épp egy könyvespolc összeszerelésén dolgoztunk (bár Anna szerint ő szerelt én csak dirigáltam) mikor csöngettek. Már attól féltem megint Sárköziék azok, de szerencsére a kapuban nem ők, hanem egy másik házaspár állt és igen, a tegnapi fiúk közül a szemtelen kis ikerpár. Anyjuk háta mögül kukucskáltak ki, de amint megláttak ismét szétterült az arcukon a már jól ismert huncut vigyor. Édesanyjuk kicsi, törékeny nő volt, aki ijedt pillantásokat vetett felénk. Ő volt Erika, férje pedig az idősebb Vas testvér, Sanyi. Ő felségével ellentétben nagydarab, izmos testalkatú ember volt látszott rajta, hogy kétkezű munkás. Mint később megtudtam ő és az öccse, Karcsi tulajdonában volt a város legjobban működő autószerelő műhelye. Mindkét testvér itt vett házat ebben az utcában és a mai napig ők és családjaik is nagyon jó viszonyban vannak. Sanyi kedves mosollyal köszöntött minket és úgy megszorította a kezem, hogy azt hiszem eltört egy csontom. Már láttam, a fiúk honnan örökölték azt a pimasz ábrázatot és búza szőke hajat.

– A kölykök meséltek valamit egy bizonyos vicces bácsiról, akit fejbekólintottak a labdával, de nem is haragudott. Te voltál az?

– Attól tartok, sziasztok, srácok- köszöntem a fiúknak is.

– Szia, Suba Buba!- Sanyi és Anna jót nevettek, de Erika úgy festett, mint aki menten a föld alá süllyed.

– Kérlek, ne haragudjatok a fiúkra még csak hat évesek és… képzelem miket hallottatok már róluk, pedig általában nem rosszak csak kicsit elevenek.

– Ugyan már, hisz nem történt semmi. A fiúk az égvilágon semmi rosszat sem csináltak nagyon jól elbeszélgettünk, ugye?- néztem a kis csibészekre.

– Igen anyu, a vicces bácsi nagyon jó fej- fordultak anyjukhoz a fiúk. Erika azonban láthatóan nem hitte el, amit mondtam, mert kérdőn Annára nézett, de ő is mosolyogva bólintott. Sanyi mosolyogva csókolta arcon feleségét.

– Látod drágám, mondtam, hogy feleslegesen aggódsz- majd hozzánk fordult- Képzelem, hogy szent Sárközi doktorék mi mindent hordhattak össze rólunk.

– Semmi eget rengetőt, komolyan- mondta gyorsan Anna, mert már látta, hogy nyitom a számat.

– Egy este összejöhetnénk- folytatta Sanyi- Ha van kedvetek nálunk vacsorázni.

– Remekül hangzik, köszönjük- majd elmentek. Egy biztos. A Vas családot már most sokkal jobban kedvelem, mint Sárköziéket. De megígértem Annának, hogy nem hozok elhamarkodott ítéletek, de most komolyan… nincs igazam?