Július 10.

2011 január 31. | Szerző: teszti |

 

Végre elkezdtük a költözködést. Egyenlőre semmi más változtatást nem akartunk a házon, mint egy festést és padlószőnyeget rakatunk le a hálószobákba. Ezek már mind kész vannak és a végeredmény pont olyan lett, mint amilyennek elképzeltük. Ma hoztuk át az első dobozokat. És mily meglepő, rögtön azután, hogy bevittük az utolsó dobozt is megjelentek az első szomszédok.

Sárköziék a felső szomszédjaink,  az övék a legnagyobb ház az egész utcában. A ház engem leginkább egy hatalmas palotára emlékeztet, pont olyan mint amibe én akkor se költöznék be, ha fizetnének. Három emeletes hodály, aminek kertjében egy szökőkút és egy hatalmas úszómedence is található. El tudom képzelni belülről milyen lehet. Sárközi Péter magas, sötét barna hajú jóképű férfi, nálam úgy tíz évvel lehet idősebb. Már elsőre látszott rajta, hogy a felesége cipelte át hozzánk. Épp focimeccs ment a tévében így valószínűleg inkább azt nézte volna. A felsége, Réka igazán csinos nő volt. Fekete fényes haja, kék szeme és elegáns kosztümjéből arra következtetek, hogy dolgozó nő lehet. Nem úgy festett, mint aki szívesen ül otthon.

– Remélem nem zavarunk- mondta a bemutatkozás után Réka kedvesen, majd átadott egy frissen gőzölgő ínycsiklandozó gyümölcstortát- De olyan kíváncsiak voltunk rátok- az iménti mondat persze főleg Annának szólt. Meg sem lepődtem, hogy Réka kezében ott lapult Anna frissen kiadott könyve. Anna persze kedves mosollyal az arcán rögtön alá is írta. Péteren viszont nyilvánvalóan látszott, hogy halvány gőze sincs ki is a feleségem. Ez nem csoda hisz Anna könyvei inkább a női közönségnek szólnak.

– Látom még csak most kezdtétek a költözködést- nézett körbe kíváncsian Péter.

– Igen, ma hoztuk át az első dobozokat- feleltem.

– Sok a munka?

– Nem vészes, csak néhány apróbb változtatást csináltunk. Most már csak át kell hozni a cuccokat és kész is vagyunk.

– Férjem, az örök optimista- mosolyodott el Anna.

– Vannak gyerekeitek?- jött a következő kérdés.

– Nincsenek- feleltük- Még.

– Milyen kár, nekünk három is van. Jó lett volna, ha találunk nekik barátokat.

– Itt nincsenek más gyerekek?- kérdeztem csodálkozva. Furcsálltam a dolgot, az ingatlanos ugyanis azt mondta ez a környék egy gyerek paradicsom.

– De vannak, az utca végén a két Vas testvérnek a gyerekei de ha ránk hallgattok nem engeditek a gyerekeiteket majd a közelükbe. Azok a kölykök folyton rossz fát tesznek a tűzre.

– Mint például?- kezdett érdekelni a dolog. Én velük ellentétben nem feltétlenül tartottam rossznak, ha egy gyerek néha rosszalkodik. Főleg ha fiú az illető.

– Ne is kérdezd- emelte égnek a szemét Péter- A múltkor elkaptak valami csúnya hasmenést és hozzám hozták őket. A rendelőm utána úgy nézett ki mint egy csatatér. Arról nem is beszélve, hogy az endoszkópomat is ellopták.

– De azt végül visszaadták- emlékeztette férjét Réka. Anna szemei csodálkozva elkerekedtek.

– Te vagy az a Sárközi doktor, aki állítólag a legjobb gyerekorvos a városban?- Péter kicsit önelégülten elmosolyodott.

– Igen, én vagyok. Bár a legjobb azért enyhe túlzás…- na persze, gondoltam.

– Ha lesznek majd gyerekeitek remélem Péterhez viszitek majd őket.

– Hát persze- nyugtatta meg Rékát Anna- De az még arrébb van előbb mindenképp be akarunk itt rendezkedni.

– Hát persze, nem is szabad mindent elkapkodni- bólintott Réka azzal az arckifejezéssel, amit csak a tapasztalt anyák tudnak vágni- Mi akkor nem is zavarunk tovább. Remélem majd átjöttök hozzánk egy vasárnapi ebédre.

– Mindenképp- biztosítottuk őket, majd elmentek. Belőlem rögtön azután, hogy becsukódott a kerti ajtó, kitört a nevetés.

– Te meg mit nevetsz?

– Ezek annyira sznobok!- préseltem ki miközben még mindig rázkódtam a nevetéstől. Erre még  Anna is megengedett magának egy mosolyt.

– De gonosz vagy.

– Jaj, ne légy már ilyen! Te mindenkivel túl kedves vagy.

– Jobban teszed, ha te is kedves leszel velük.

– Miért is?

– Nem hallottad, amit mondtam? Ez a Sárközi Péter viszi a legjobb magán praxist az egész városban. Talán azt szeretnéd, ha majd gyerekeink lesznek, és valami bajuk lesz, akkor ne jöjjön át segíteni?

– Honnan tudsz te ilyeneket?

– Lili, tudod az egyik barátnőm, ő mesélte. Ők tavaly költöztek ide a férjével és Sárközihez viszik a lányukat. A kicsinek eddig soha nem volt semmi baja.

– Az nem jelent semmit. Lehet, hogy a kislánynak csak erős a szervezete.

– Akkor is… képzeld csak el. Lehet, hogy egy este a kicsi lenyel majd valamit és fuldoklik…

– Jól van, jól van! Felfogtam. Ígérem kedves leszek velük.

– Helyes- csókolt meg Anna.

– De biztos vagyok benne, hogy a gyerekeink csakis a Vas gyerekekkel játszhatnak majd.